A fehér ember cserével végleg kiáll?

Úgy tűnik a fehér, európai ember piros lapot kapott. Ki kell szállnunk a Világtörténelem nevű játékból. El kell tűnnünk, mint szegény dodó madárnak vagy a tasmán tigrisnek. Egyes, magukat globális sakkjátékosnak képzelő alakok úgy döntöttek, hogy levesznek minket a tábláról. Minket, a fehér, keresztény, európai embereket. Hogy ez hülyeség?

Az istenkomplexus már csak ilyen. Hogy ez összeesküvés-elmélet? Biztosan. Legalább annyira, mint ha 1930-ban valaki azt mondta volna egy berlini zsidó kiskereskedőnek, hogy 5 év múlva jönnek a nürnbergi törvények, 15 éven belül pedig gázkamrába és krematóriumba fogják küldeni őt és az egész családját, csak azért, mert zsidó. Tuti elhitte volna. Most azt mondhatjuk: ha ez így megy tovább, 20 éven belül kirántják a fehér, európai ember lába alól az otthonát, Európát.

Momentum, a percgyerek

A politikai prostitúció kisdobosai.

Ne legyen népszavazás és ne legyen olimpia sem! Ezt érdemeljük. Tömjük továbbra is hasunkat a vasárnapi rántott hússal, lebzseljünk a Balatonon, legyen fizetés alanyi jogon, lássuk el a beözönlő csürhe migránsbandát minden földi jóval, ajánlják fel asszonyaink (mint a német kurva anyák) testüket a migránsoknak, csináljuk vissza a gázárakat a piaci szintre, szüntessük meg, de azonnal és visszamenőleg a devizahitelek forintosítását, kérjünk azonnal 14 milliárd euró kölcsönt az IMF-től és állítsunk egészalakos bronzszobrot George Soros-nak a Kossuth-téren. 
Legyen az Internacionálé a himnuszunk!
Ezt érdemelnétek, libcsi csürhe!!!

Itt nem a kormány szerepelt le

(Levélben kaptam, nem tudom ki írta, de minden szavával egyetértek)

      Itt nem a kormány szerepelt le, nem az ellenzék mondott csődöt, és nem a demokrácia intézménye szenvedett csorbát. Itt maga a nép az, ami érvénytelenítette önmagát. Már amit ezen a masszán még népnek lehet nevezni. Az a tény, hogy egy, az ország, a nemzet sorsának jövőjét alapvetően befolyásoló sorskérdés esetén a magyar társadalom nem képes mozgósítani szavazóképes polgárainak felét, gyakorlatilag leírja azt, amilyen állapotban ez a massza van. Ez nem csak siralmas, nem csupán végzetes, ez egy brutális, tetszhalott és agyhalott stáció. Ebből, a zombiféléből áll egy jó ideje a magyar nemzet (van még ilyen?) nagy része, a cinikusan „csendes többségnek” nevezett, szinte mindenkor inaktív, láthatatlan milliókból összeálló emberanyag, akiknek úgy látszik, minden mindegy.

Nekik jöhet ide több millió kontinensfoglaló, mindegy. Hiába mondogatják ugyanis azt a „jogvédők” és „humanisták”, a „liberálisok” és „baloldaliak”, hogy a kvóták nem úgy és nem annyit szabadítanának az országra, ahogyan azt elképzeljük, hosszú távon úgyis az lenne az eredmény, hogy Európa márpedig iszlamizálódik (azé a föld, aki teleszüli), és ezzel felszámolják az eredeti, európai értékeket, a kultúrát és civilizációt. De úgy látszik, ez annyira sem számít, hogy az egyszeri Csendes Többség felemelje a punnyadt valagát és elcaplasson a legközelebbi szavazófülkéig.

NYÍLT LEVÉL ESTERHÁZY PÉTERNEK

Halála után néhány nappal teszem közzé, bevallva, hogy a trend ellenére, ki nem állhattam E.P írói stílusát. Az emberit meg egyenesen gyűlölöm.

Halottról, vagy jót vagy semmit, szól a mondás.

E.P. nem halott, itt fog élni nemzetrontó szelleme még évekig, mindaddig, míg a dolgok egyszer végre majd a helyükre kerülnek.

Az igaz ember szobor-talapzatra, a gané a szemétre.

"ESTERHÁZY MÁTYÁS GYÓNTATÓJA VOLTAM

1955- ben ismertem meg Esterházy Mátyást.

1956- ban kátrányba mártott kötéllel verték.

1957- ben gyermekeivel zsarolták, kényszerítve őt, tegyen "jelentéseket" emberekről,

közhangulatról, nem állt rá. 1957 februárjában egyik kisgyermeke másfél napra

eltűnt, nem tudta megmondani, kik és hová vitték.

Felesége egyre határozottabb követelésére végül igent mondott.

Trianon üzenete

Június negyedike gyásznap a magyarság számára: nem az összetartozás, hanem a szétdaraboltság, az igazságtalanság, az ellenünk irányuló gyűlölet kiteljesítésének napja. Az ellenünk irányuló gyűlölet nem valamely másik nép akaratának megnyilvánulása, hanem politikai „elitje” felsőbbrendűségi hitéből, gyarmatosító lelkületéből fakad.

Temetni jöttem, nem dicsérni- Dr Egely György írása

(Ítélet Horváth professzor koleszterin perében.)

   Amikor Shakespeare ezt a mondatot adta Antonius szájába a ravatalnál. Ennél találóbb címet nem találtam, mikor Horváth István professzor koncepciós peréről írok. Ilyen jelentőségű per még nem volt, s aligha lesz nemhogy a magyar, de az egyetemes jogtörténetben sem. Ennyire egyértelműen koncepciós per mostanában talán csak Észak-Koreában történhet.

Horváth professzor hosszú munkával és nem akármilyen zsenialitással kidolgozott eljárása az érfalakra rakódott plakkokat távolítja el, ezáltal visszaállítja az eredeti, fiatalos érfalat. Ez fáj a gyógyszeriparnak.

Számoljunk!

Két világháború évente?

Nincs több tartozás!

LÁTOMÁS

(forrás: Magyar Nemzet Magazin, 2013. október 19., szombat, Pósa tollából)

Svájc újból diadalmaskodott. A nyár végén visszavert egy Franciaország felöl jött katonai támadást, amelyet a Dijoni Szabad Brigád hajtott végre. A svájci páncélosok megálljt parancsoltak a betolakodóknak, majd visszaverték a behatolókat egészen Saoniába, ahonnan jöttek. Hát persze, hogy csupán nyári hadgyakorlatról volt szó, amelyhez a svájci hadvezetés ilyen áltörténeteket agyalt ki! Ezek a hegylakó katonák nem akarnak tanulni, képzeletük nem képes szárnyalásra, mindig becsempészik valahogy a fedőtörténeteikbe a valóságot. Tavaly is volt egy hadgyakorlat, a Stabilo Due, amely „világhírűvé” vált, ugyanis a kitalált sztori az volt, hogy az Európai Unió a gazdasági és szociális válság következtében darabokra hullik, és mindenhonnan támadó csapatokkal kell felvennie a harcot a svájci hadseregnek. Akkoriban az amerikai tévéhíradók ezzel a hírrel nyitottak. Most több mint egy hónapig sikerült eltitkolni az augusztus végi hadgyakorlat történetét, csupán szeptember utolsó napján közölte a svájci Le Matin Dimanche.

Nyílt levél egy politikai kurvához

Nyílt levél Viviane Reding Asszonyhoz, az EU Igazság, Alapjogok és Állampolgárság Biztosához

Kedves Reding Asszony,

Hetven évig a bőrünkön tapasztaltuk és szenvedtük a náci és kommunista terrorizmusokat. Elérkezett az idő, amikor az élet már nem kínált semmit, amiért érdemes lett volna élni, amikor a gyermekszületés örömét bűntudat és felelőtlenség érzései váltották fel amiatt, hogy egy új életet hoztunk abba a kegyetlen embertelen világba. Népünk megelégelte azt az életet, és fellázadt a kommunista állam ellen, amelyet a Vörös Hadsereg megszálló egységei tartottak hatalomban. Reméltük, hogy a szabad világ, élükön az Egyesült Államokkal, mellettünk állt, hiszen közel 18 hónappal korábban Eisenhoover Elnök nyilvánosan megígérte, ha valamelyik szovjet csatlós állam fegyveres segítséget kér a kommunista uralom lerázásához, az Egyesült Államok megadja azt. A Forradalmi Kormányunk megkérte a segítséget. A segítség meg is érkezett használt ruhák, mosatlan fehérnemű és állott, megsárgult tejpor alakjában. Romlott tejpor az orosz tankok ellen. Vérünkbe fojtott forradalmunkat éveken keresztül követték a kínvallatások, deportálások, bebörtönzések, eltűnések, törvényen kívüli kivégzések és akasztások. Akkor rájöttünk arra, hogy csak magunkra számíthattunk. További önfeláldozás gyengített minket, ellenségeinket pedig erősítette. Különben is tíz millió embernek nem volt esélye 350 millió ellen. Taktikát változtattunk. Beszivárogtunk a terrorista felépítménybe, és belülről bontottuk le. Vele dőlt a Berlini Fal és a Szovjet Blokk.

Nyilatkozat a Nobel-díjra jelölt Tormay Cécile megvédéséről

 Nincs új a nap alatt: Tormay Cécile-t ismét antiszemitának bélyegezték. Akik bélyegeznek, azokat a tények sohase zavarják. Pedig a tények segítenek eligazodni még annak is, aki Tormay Cécile-től egy sort sem olvas. Melyek a makacs tények? Tormay Cécile-t, a világhírű magyar írónőt 1935-ben francia javaslatra egyhangúlag nevezik ki a Népszövetség legmagasabb rendű bizottsága, a Szellemi Együttműködési Bizottság élére. A Népszövetség az ENSZ elődje. Ezen bizottság élén Tormay Cécile Madame Curie-t követi: kizárólag feddhetetlen tudós asszonyokat tűntettek ki ilyen hatalmas pozícióval.

Emlékezés az 50 éve lerombolt brassói református templomra

 Lerombolt templom, felépült gyülekezetek – Emlékezés az 50 éve lerombolt brassói református templomra

---

1963-at írtak. Brassó belvárosában a romboló buldózerek fülsértő lármája hallatszott. Zúgtak a gépek, keserűen hallgattak az emberek. A templom riadt fájdalommal figyelte, amint testébe martak a vasfogak egyre nagyobb darabokat harapva ki falaiból. Ledőlt a torony, omoltak a falak, majd síri csend borult a tájra, a porfelhő is leülepedett. A város szívében keletkezett romhalmazt sietve hordták az egymás után sorjázó teherautók. Sietni, sietni! – ez volt a hatalom parancsa, hogy nyoma se maradjon ennek a rettenetes rombolásnak. Tűnjön el az emléke is egy templomnak, amely annyira sértette a szemüket.

Emberünk egy teherautó kormánya mögött ült, hordta a törmeléket ki a városból. Annyi sok társával együtt őt is kirendelték a munkára. Nem az ő temploma volt. Itt nem az ő hite szerint imádkoztak. Mégis valami belső nyugtalanság bántotta. Amikor a városon kívül kiürítette a törmeléket, szemébe csillant valami. Két fényes tárgyat, két réz falilámpát talált. Sietve rejtette el, nehogy valaki meglássa. Otthon is hosszú éveken át rejtegette, őrizte. Senkinek sem mert szólni róla…

A napokban bekopogott a parókiára egy asszony. Románul beszélt. Hozta a két lámpát és ezt a történetet. Az apja halálos ágyán kérte erre, hogy lelke megnyugodhasson, hogy jóvátehesse azt a munkát, amit annak idején rákényszerítettek. 

Trianontól Öszödig - avagy a pestises hullák bedobálása Erdélybe

   Középkori krónikákban olvashatjuk, hogy annak idején amikor a tatársereg végighömpölygött Európán nem egy esetben igen drasztikus (de hatásos) cselt alkalmazott az ellenséges városokkal szemben, éspedig pestisben elhunyt, pestissel fertőzött katonák hulláit dobáltatták be a várfalakon át a leigázandók közzé.

A pestisek hullák meg is tették a magukét, s nem egyszer nem is a mongolok nyilai, hanem ezek a fertőző, oszló hullák bizonyultak a leghatásosabb fegyvereknek városállamok, népek elpusztításában, leigázásában. Nos, ez a hasonlat jutott ma eszembe, amikor a reggeli hírekben Gyurcsány Ferenc volt magyar szocialista miniszterelnök ismételten, a héten immáron sokadjára a Kossuth rádió reggeli műsorában is elmondta, hogy igenis hiba volt az elcsatolt részekre szorult magyarságnak visszaadni a magyar állampolgárságot, s az, hogy az önhibájukon kívül nemzetből kirekesztettekké vált határon túliak szavazati jogot is kapjanak, az már egyenesen felháborító, jelentette ki az őszödi „linkmájszter”.

Sumér gondo/lato/k

Neten olvastam az alábbi cikket.

Az minden esetre elgondolkodtató és laikus létemre is feltenném a kérdést: 

Az állítólagos honfoglalásunk óta eltelt kb. 1100 év alatt élt 40-50 generáció alatt hogyan veszthettük el ázsiai antropológiai jellegzetességeinket? Ennyi idő alatt ez lehetetlen. Az ázsiai eredetmítosz pedig úgy ahogy van egy hazugság, félrevezetés.

"Sir Leonard Wolley archeológus professzor,
ki egész kutatómunkás életét (közel 60 esztendőt) töltött Mezopotámiai ásatásokkal, a következőt mondta:

"1939 óta kérelmezem a Magyar Tudományos Akadémiát, hogy küldjön nekem egy magyar nyelvészt. A Sumir nyelv - 7.000 éves volta dacára - ma is elképesztő egyezéseket mutat a mai magyar nyelvvel. Kutatásaim alapján tudom, hogy pl. nyelvtanát nézve a Sumir nyelv 56 nyelvtani sajátosságából 53 megvan a mai magyar nyelvben. A török a második legközelebbi a sumirhoz, abban 34 van meg a fentiekből. Míg a török "unokaöcs" fokon áll hasonlóság tekintetében a sumirral. A magyar mondhatni AZONOS, és egyenesági folytatása a sumir nyelvnek. Alapszavakat tekintve több mint 6.000 szógyök egyezik a sumir nyelvből a magyarral."

Válasz Esterházy Péternek (Így gondozd a magyarodat)

Szerző: Florius
Vajon magyarnak tartja-e magát Esterházy Péter?

Ha igen, föltétlenül kiváncsi lennék az alábbi néhány dologra:

1. Fajtiszta magyar-é?
2. Vagy ha így jobban tetszik néki, anyja magyar szuka volt-é?
3. Vajon megfelelően gondozta-é őt?
4. vagyis például évente kétszer fürösztötte-é avagy netán többször, esetleg egyszer sem? Ez is baj lehet ám, mint azt a mellékelt ábra mutatja, főként pszichésen!
5. Vajon erogén zónáit megfelelő időben nemzetiszínűre festették-é?
6. Vajon rágalmazták-e őt is az általa leírt módokon?
7. Törődött-e a vizeletfoltokkal vazze!

ERDÉLYORSZÁGI LEVÉL avagy 13+1 jótanács az Erdélybe látogatóknak

szerző: Demeter Szilárd 

„1. Az erdélyi magyar közösség nem homogén massza, nem egy akol, hol juhainknak maradéka békésen kérődzik a nagy magyar történelembe belé. Sokfélét gondolunk a világról, és ez így van rendjén, tartsd ezt te is tiszteletben. Ha meg akarod mondani, hogy mit gondolunk mi, erdélyi magyarok, akkor kiröhögünk.

2. Felhős-borongós homlokod alól a jövőbe tekintve ne beszélj úgy tizenötmillió magyarról, hogy közben tízmillióra gondolsz. Észrevesszük. Hogy pontosan értsd: ez olyan, mint amikor Európáról beszélsz, de közben a legvidámabb barakk ideája lebeg a szemed előtt.

3. Nemzetállamból jössz nemzetállamba, de van egy lényeges különbség: erdélyi magyarként kisebbségben élünk, tehát a többségi logikádat nem mindig értjük.

HÉT ALAPVETÉS A CIGÁNYKÉRDÉSHEZ

E-mailben kaptam és 100% egyetértek a tartalmával és vállalom egyetértésem jogi következményeit is.  

1/ A magyar nép a cigányságot soha nem hívta be Magyarországra.
Soha nem volt szándékában tervszerűen letelepíteni.
A cigányság magától és önszántából jött erre a vidékre.
Önszántából kéredzkedett be a magyarság közé.
... 2/ A cigány népséget a magyarság jó szándékkal befogadta, azzal, hogy a nemzetbe beintegrálódva a magyar társadalom hasznos, építő, értéket teremtő tagjaivá váljanak.

Tisztelt Bíróság!

(a neten jött, nem tudom ki írta, de jő)
Tisztelt Bíróság!
*Kérdések egész sorával vagyok kénytelen a T. Bírósághoz fordulni. A T.
Bíróság által a közelmúltban, Dr. Dániel Péter úr ügyében hozott ítélet
olyan problémákat vet föl, amelyekre jogkövető állampolgári igyekezetem
dacára sem találok választ. A T. Bíróság minapi ítélete indoklásában
ugyanis úgy fogalmazott, hogy Horthy Miklós szobrának vörös festékkel való
leöntése "erkölcsileg pozitív tartalmú és társadalmilag hasznos
figyelemfelhívás volt". Bár tisztában vagyok azzal, hogy Magyarországon a
bírói ítéletek nem precedens értékűek, mégis fontos kérdésnek tűnik, hogy a
T. Bíróság által is rongálásnak elismert cselekedet határai
kiterjeszthetőek-e, vagy pusztán Horthy Miklós szobrának vörösre mázolására
vonatkozik az erkölcsileg pozitív, társadalmilag hasznos megítélés.*
*Mi rongálás és mi nem?*

Újabb nemzetárulók: A székely-magyar rovásírás kazárosítására tett bárdolatlan kísérlet

.... 2012. július 13-án tartotta alakuló ülését a Magyar Szabványügyi Testület (MSZT) Informatikai Bizottsága keretében életre hívott Rovás munkacsoport. Egy korábbi, szabálytalanul összehívott ülés után, hosszú ügyrendi és szabályzati vita nyomán a részvevők megalakultnak nyilvánították a munkacsoportot, amely a rovásírás betűkészletének nemzetközi számítógépes szabványosítását kellene elősegítse. A munkacsoportra ugyan nem tartozó, de mégis megkerülhetetlen kultúrpolitikai kérdések ismét a vita középpontjába kerültek. 

Milyen ember ez az alak?

"Ami irodalmi hovatartozásomat illeti, le kell szögezni néhány tényt, hogy tévedésben ne éljek. A magyar irodalomhoz nem tartozom, és soha nem is tartozhatom oda. Én valójában ahhoz a Kelet-Európában létrejött zsidó irodalomhoz tartozom, amely a Monarchiában, majd az utódállamokban, főként németül, de sohasem a nemzeti környezet nyelvén íródott, és sohasem volt része a nemzeti irodalomnak.
Kafkától Celanig húzható meg ez a vonal, és ha folytatni lehet, velem kell folytatni. Az én szerencsétlenségem, hogy magyarul írok; szerencsém azonban, hogy munkáimat németre fordították - még ha a fordítás csak árnyképe is az eredetinek."
(Kertész Imre: Mentés másként. Bp., Magvető, 2011, 46. o.)

A nemzetiségi autonómia margójára

Romániában 1964-ig a mai ún. "székely megyék", Maros, Hargita. Kovászna együttesen Magyar Autonóm Tartomány néven külön közigazgatási egységként működtek, de valójában a megoldás csak látszólagos volt, a központi hatalom diktált minden téren. Nehéz elképzelni, hogy pont egy totalitárius rendszer engedi meg kisebbségének a "különcködést".
Az új megyerendszer kialakításakor senkit sem lepett meg az autonóm tartomány feldarabolása és gazdasági sokk sem ért senkit, addig is, azután is mindent Bukarestből diktáltak. Az autonómia tehát - kevés kivétellel - formális volt. Talán a kultúra terén volt észlelhető némi önállóság, de ott sem engedték túl lazára a gyeplőt a románok.
Elmondhatom, hogy valódi nemzetiségi autonómia Romániában sosem volt. Erdély megszerzésével mellényük akkorára dagadt és a Magyar állam annyira "lesz...rta" a határon kívül rekedteket, hogy a magyarság szinte a csodával határos módon maradt fenn Erdélyben.