Temetni jöttem, nem dicsérni- Dr Egely György írása

(Ítélet Horváth professzor koleszterin perében.)

   Amikor Shakespeare ezt a mondatot adta Antonius szájába a ravatalnál. Ennél találóbb címet nem találtam, mikor Horváth István professzor koncepciós peréről írok. Ilyen jelentőségű per még nem volt, s aligha lesz nemhogy a magyar, de az egyetemes jogtörténetben sem. Ennyire egyértelműen koncepciós per mostanában talán csak Észak-Koreában történhet.

Horváth professzor hosszú munkával és nem akármilyen zsenialitással kidolgozott eljárása az érfalakra rakódott plakkokat távolítja el, ezáltal visszaállítja az eredeti, fiatalos érfalat. Ez fáj a gyógyszeriparnak.

Számoljunk!

Két világháború évente?

Tisztelt Bíróság!

(a neten jött, nem tudom ki írta, de jő)
Tisztelt Bíróság!
*Kérdések egész sorával vagyok kénytelen a T. Bírósághoz fordulni. A T.
Bíróság által a közelmúltban, Dr. Dániel Péter úr ügyében hozott ítélet
olyan problémákat vet föl, amelyekre jogkövető állampolgári igyekezetem
dacára sem találok választ. A T. Bíróság minapi ítélete indoklásában
ugyanis úgy fogalmazott, hogy Horthy Miklós szobrának vörös festékkel való
leöntése "erkölcsileg pozitív tartalmú és társadalmilag hasznos
figyelemfelhívás volt". Bár tisztában vagyok azzal, hogy Magyarországon a
bírói ítéletek nem precedens értékűek, mégis fontos kérdésnek tűnik, hogy a
T. Bíróság által is rongálásnak elismert cselekedet határai
kiterjeszthetőek-e, vagy pusztán Horthy Miklós szobrának vörösre mázolására
vonatkozik az erkölcsileg pozitív, társadalmilag hasznos megítélés.*
*Mi rongálás és mi nem?*