A nemzetiségi autonómia margójára

Romániában 1964-ig a mai ún. "székely megyék", Maros, Hargita. Kovászna együttesen Magyar Autonóm Tartomány néven külön közigazgatási egységként működtek, de valójában a megoldás csak látszólagos volt, a központi hatalom diktált minden téren. Nehéz elképzelni, hogy pont egy totalitárius rendszer engedi meg kisebbségének a "különcködést".
Az új megyerendszer kialakításakor senkit sem lepett meg az autonóm tartomány feldarabolása és gazdasági sokk sem ért senkit, addig is, azután is mindent Bukarestből diktáltak. Az autonómia tehát - kevés kivétellel - formális volt. Talán a kultúra terén volt észlelhető némi önállóság, de ott sem engedték túl lazára a gyeplőt a románok.
Elmondhatom, hogy valódi nemzetiségi autonómia Romániában sosem volt. Erdély megszerzésével mellényük akkorára dagadt és a Magyar állam annyira "lesz...rta" a határon kívül rekedteket, hogy a magyarság szinte a csodával határos módon maradt fenn Erdélyben.