István király előtt nem volt Magyarország?

Az Európai Parlament Információs Hivatala kiadott egy "Európa ma és holnap" című nagyalakú, igényes kivitelű brosúrát. A füzet - több nyelven - 28 mai és jövendő EU-tag ország önbemutatkozását tartalmazza.

Az egyes országok maguk állították össze a szöveg- és képanyagot, az előszóban a kiadó a szövegek tartalmáért nem is vállal felelősséget. Így nyilvánvaló, hogy a még nem tag országok bátran festhettek magukról rokonszenves képet saját jól felfogott érdekükben: az európai közvélemény megnyerése céljából. Az ország-fejezetek egy rövid, "amerikai típusú" önéletrajzból, és egy valamivel hosszabb, "kifejtő" részből állnak.
Ez utóbbiban nemzeti sajátságok, érdekességek szerepelnek.

EZ A JÖVŐ, EURÓPA?

Az utolsó magyar naplója

2008 04 10
Ma érdekes látványosságban volt részem. A városunkba költözött egy muzulmán házaspár, a gyerekeikkel. 18-an vannak. Nagyon kedves, szerény emberek, libasorban közlekednek az utcán.

 2012 01 01
 B.U.É.K. Jó pofa emberek ezek az arabok. 6 család van a városban, és mindenkire mosolyognak. egyszer volt csak balhé, amikor bécsi szeletet szerettek volna flamózni az étteremben, és csak a végén derült ki hogy nem borjú, hanem disznó húsból készült. Rég láttam ilyen csoportosan elkövetett sugárban hányást.....

LÁTOMÁS

(forrás: Magyar Nemzet Magazin, 2013. október 19., szombat, Pósa tollából)

Svájc újból diadalmaskodott. A nyár végén visszavert egy Franciaország felöl jött katonai támadást, amelyet a Dijoni Szabad Brigád hajtott végre. A svájci páncélosok megálljt parancsoltak a betolakodóknak, majd visszaverték a behatolókat egészen Saoniába, ahonnan jöttek. Hát persze, hogy csupán nyári hadgyakorlatról volt szó, amelyhez a svájci hadvezetés ilyen áltörténeteket agyalt ki! Ezek a hegylakó katonák nem akarnak tanulni, képzeletük nem képes szárnyalásra, mindig becsempészik valahogy a fedőtörténeteikbe a valóságot. Tavaly is volt egy hadgyakorlat, a Stabilo Due, amely „világhírűvé” vált, ugyanis a kitalált sztori az volt, hogy az Európai Unió a gazdasági és szociális válság következtében darabokra hullik, és mindenhonnan támadó csapatokkal kell felvennie a harcot a svájci hadseregnek. Akkoriban az amerikai tévéhíradók ezzel a hírrel nyitottak. Most több mint egy hónapig sikerült eltitkolni az augusztus végi hadgyakorlat történetét, csupán szeptember utolsó napján közölte a svájci Le Matin Dimanche.

Nyílt levél egy politikai kurvához

Nyílt levél Viviane Reding Asszonyhoz, az EU Igazság, Alapjogok és Állampolgárság Biztosához

Kedves Reding Asszony,

Hetven évig a bőrünkön tapasztaltuk és szenvedtük a náci és kommunista terrorizmusokat. Elérkezett az idő, amikor az élet már nem kínált semmit, amiért érdemes lett volna élni, amikor a gyermekszületés örömét bűntudat és felelőtlenség érzései váltották fel amiatt, hogy egy új életet hoztunk abba a kegyetlen embertelen világba. Népünk megelégelte azt az életet, és fellázadt a kommunista állam ellen, amelyet a Vörös Hadsereg megszálló egységei tartottak hatalomban. Reméltük, hogy a szabad világ, élükön az Egyesült Államokkal, mellettünk állt, hiszen közel 18 hónappal korábban Eisenhoover Elnök nyilvánosan megígérte, ha valamelyik szovjet csatlós állam fegyveres segítséget kér a kommunista uralom lerázásához, az Egyesült Államok megadja azt. A Forradalmi Kormányunk megkérte a segítséget. A segítség meg is érkezett használt ruhák, mosatlan fehérnemű és állott, megsárgult tejpor alakjában. Romlott tejpor az orosz tankok ellen. Vérünkbe fojtott forradalmunkat éveken keresztül követték a kínvallatások, deportálások, bebörtönzések, eltűnések, törvényen kívüli kivégzések és akasztások. Akkor rájöttünk arra, hogy csak magunkra számíthattunk. További önfeláldozás gyengített minket, ellenségeinket pedig erősítette. Különben is tíz millió embernek nem volt esélye 350 millió ellen. Taktikát változtattunk. Beszivárogtunk a terrorista felépítménybe, és belülről bontottuk le. Vele dőlt a Berlini Fal és a Szovjet Blokk.

Nyilatkozat a Nobel-díjra jelölt Tormay Cécile megvédéséről

 Nincs új a nap alatt: Tormay Cécile-t ismét antiszemitának bélyegezték. Akik bélyegeznek, azokat a tények sohase zavarják. Pedig a tények segítenek eligazodni még annak is, aki Tormay Cécile-től egy sort sem olvas. Melyek a makacs tények? Tormay Cécile-t, a világhírű magyar írónőt 1935-ben francia javaslatra egyhangúlag nevezik ki a Népszövetség legmagasabb rendű bizottsága, a Szellemi Együttműködési Bizottság élére. A Népszövetség az ENSZ elődje. Ezen bizottság élén Tormay Cécile Madame Curie-t követi: kizárólag feddhetetlen tudós asszonyokat tűntettek ki ilyen hatalmas pozícióval.

Emlékezés az 50 éve lerombolt brassói református templomra

 Lerombolt templom, felépült gyülekezetek – Emlékezés az 50 éve lerombolt brassói református templomra

---

1963-at írtak. Brassó belvárosában a romboló buldózerek fülsértő lármája hallatszott. Zúgtak a gépek, keserűen hallgattak az emberek. A templom riadt fájdalommal figyelte, amint testébe martak a vasfogak egyre nagyobb darabokat harapva ki falaiból. Ledőlt a torony, omoltak a falak, majd síri csend borult a tájra, a porfelhő is leülepedett. A város szívében keletkezett romhalmazt sietve hordták az egymás után sorjázó teherautók. Sietni, sietni! – ez volt a hatalom parancsa, hogy nyoma se maradjon ennek a rettenetes rombolásnak. Tűnjön el az emléke is egy templomnak, amely annyira sértette a szemüket.

Emberünk egy teherautó kormánya mögött ült, hordta a törmeléket ki a városból. Annyi sok társával együtt őt is kirendelték a munkára. Nem az ő temploma volt. Itt nem az ő hite szerint imádkoztak. Mégis valami belső nyugtalanság bántotta. Amikor a városon kívül kiürítette a törmeléket, szemébe csillant valami. Két fényes tárgyat, két réz falilámpát talált. Sietve rejtette el, nehogy valaki meglássa. Otthon is hosszú éveken át rejtegette, őrizte. Senkinek sem mert szólni róla…

A napokban bekopogott a parókiára egy asszony. Románul beszélt. Hozta a két lámpát és ezt a történetet. Az apja halálos ágyán kérte erre, hogy lelke megnyugodhasson, hogy jóvátehesse azt a munkát, amit annak idején rákényszerítettek. 

Trianontól Öszödig - avagy a pestises hullák bedobálása Erdélybe

   Középkori krónikákban olvashatjuk, hogy annak idején amikor a tatársereg végighömpölygött Európán nem egy esetben igen drasztikus (de hatásos) cselt alkalmazott az ellenséges városokkal szemben, éspedig pestisben elhunyt, pestissel fertőzött katonák hulláit dobáltatták be a várfalakon át a leigázandók közzé.

A pestisek hullák meg is tették a magukét, s nem egyszer nem is a mongolok nyilai, hanem ezek a fertőző, oszló hullák bizonyultak a leghatásosabb fegyvereknek városállamok, népek elpusztításában, leigázásában. Nos, ez a hasonlat jutott ma eszembe, amikor a reggeli hírekben Gyurcsány Ferenc volt magyar szocialista miniszterelnök ismételten, a héten immáron sokadjára a Kossuth rádió reggeli műsorában is elmondta, hogy igenis hiba volt az elcsatolt részekre szorult magyarságnak visszaadni a magyar állampolgárságot, s az, hogy az önhibájukon kívül nemzetből kirekesztettekké vált határon túliak szavazati jogot is kapjanak, az már egyenesen felháborító, jelentette ki az őszödi „linkmájszter”.