(Levélben kaptam, nem tudom ki írta, de minden szavával egyetértek)
Itt
nem a kormány szerepelt le, nem az ellenzék mondott csődöt, és nem a demokrácia
intézménye szenvedett csorbát. Itt maga a nép az, ami érvénytelenítette
önmagát. Már amit ezen a masszán még népnek lehet nevezni. Az a tény, hogy egy,
az ország, a nemzet sorsának jövőjét alapvetően befolyásoló sorskérdés esetén a
magyar társadalom nem képes mozgósítani szavazóképes polgárainak felét,
gyakorlatilag leírja azt, amilyen állapotban ez a massza van. Ez nem csak
siralmas, nem csupán végzetes, ez egy brutális, tetszhalott és agyhalott
stáció. Ebből, a zombiféléből áll egy jó ideje a magyar nemzet (van még ilyen?)
nagy része, a cinikusan „csendes többségnek” nevezett, szinte mindenkor
inaktív, láthatatlan milliókból összeálló emberanyag, akiknek úgy látszik,
minden mindegy.
Nekik
jöhet ide több millió kontinensfoglaló, mindegy. Hiába mondogatják ugyanis azt
a „jogvédők” és „humanisták”, a „liberálisok” és „baloldaliak”, hogy a kvóták
nem úgy és nem annyit szabadítanának az országra, ahogyan azt elképzeljük,
hosszú távon úgyis az lenne az eredmény, hogy Európa márpedig iszlamizálódik
(azé a föld, aki teleszüli), és ezzel felszámolják az eredeti, európai
értékeket, a kultúrát és civilizációt. De úgy látszik, ez annyira sem számít,
hogy az egyszeri Csendes Többség felemelje a punnyadt valagát és elcaplasson a
legközelebbi szavazófülkéig.
