Székely GPS

Elindulunk-e még máma? Nem másétt, de már erőst hazamennék.

Bukarestből

[Bukarest–Brassó [Bucureşti–Braşov] – E60, Brassó–Spesiszentgyörgy [Braşov–Sfântu Gheorghe] – DN11, Sepsiszentgyörgy–Csíkszereda [Sfântu Gheorghe–Miercurea Ciuc] – DN12]

  

Külsőfődről

Ejsze, Tusványosra? Hun es vagyunk, no, aszongya, hogy Bukarest. Repülő, mi, ma már mindenki egy feszt repked, mondok magamnak, hogy ej, nem lesz ennek jó vége, lassan több a gép az égen, mint a madár. Csatolja bé magát, mer’ a polic nem viccel.

Külsőfőd, az igaz, de eligazodok, keressüksza’ meg az E60-ast. Csapassa, ecsém, van vagy 230 kilométer még hátra, Brassó előtt kőccsön fel.
Brassóba-e, na, nehogy bémenjen a központba, hol es vagyunk, ihol ni a magyar benzinkút, itt forduljon fel jobbra, eressze a villamos mentin, oszt’ a Bacău táblánál forduljon esmén jobbra. Nem menyünk Bákóba, ne ijedjen, Szentgyörgynél suvadunk Szereda felé, addig elmesélem, hogy es vót, amikor szépapáink szekérrel járták meg ezt az utat, szép világ vót, magyar világ, ejsze, igaz se vót.
Na, béértünk Sepsire, hála a Jóistennek, ez mán Székelyfőd. Itt a körforgalomnál a második likon ki, ha jól számolom, ott a híd, üti ki a szemit, nem lássa, na, azon kéne áteregelni. Itt jobbra bé kéne fordulni, melyik a jobb keze, na, az há’, most esmén kezdjem előről az egészet, hogy a súly esett volna a kétbalkezes soferekbe, mondom neki, hogy jobbra, ő meg megyen előre, mint a pógármester István-napkor, na, itt má’ forduljon bé jobbra, hogy mondjam, hogy értse, csá, nye, hogy az a magasságos ménkű... Így, na.
S ennyi, ahajt van Tusnádfürdő, eressze, maga es az ácéistennyiladécés fiatalok közül való, minden áldott nyáron itt rázzák a loboncot, ahelyett, hogy dógoznának a fődeken. Isten áldja!

Magyarból

[Budapest – Cegléd, Szolnok, Kisújszállás, Püspökladány, Berettyóújfalu, Nagyvárad [Oradea], Kolozsvár [Cluj-Napoca], Torda, Marosludas [Luduş] – Marosvásárhely [Târgu Mureș] [E60], Marosvásárhely–Balavásár [Bălăuşeri] – E60, Balavásár–Székelyudvarhely–Csíkszereda – DN13A, Csíkszereda– Tusnádfürdő – DN12]

Otthonról

Elindulunk-e még máma? Nem másétt, de már erőst hazamennék.

Csak csapassa, nem olyan nagy ez az ország, hogy eltévedjen, ennyit hagytak Trianonba’, hogy az anyjuk ne sirassa űket. Mennyen Ceglédnek, vagy M3-as ótópályán Debrecennek, teljesen mindegy, az ótópályán nincsen piros.
Ej, néhány éve, még az ántivilág után es hogy féltünk a határon, ejsze, még a valagunkba is béturkáltak. Na, Nagyváradra ne is menjünk bé, amilyen magyart beszélnek ott a politikusok, soha nem keverednénk ki. Nem tudom, hallotta-e, itt a Bánát uccát Bánat uccának monnyák, a Gyilkos-tó uccát Piros uccának, látom, nem érti, minnyá elmagyarázom, csak itt sirüljön fel jobbra a csenturára, hogyismondják, na, körgyűrűre, Kolozsvárnak megyünk, naszóval, Váradon jó firmák a tulipánosok, lefordították a román uccaneveket magyarra, oszt’ a Gyilkos-tónak rományul úgy monnyák, hogy Lacu’ Roşu, ami magyarul annyit tesz, hogy Vörös vagy Piros-tó, na, ezek vették es a szótárt, ahelyett, hogy odafigyeltek volna az oskolában. Mi szégyeltük magunkot helyettük, még az inetrnetbe is kirakták, ptű.
Na, ezt meg kell mutassam, immár nekünk es van ótópályánk, nem menyünk bé Kolozsvára, ha nem baj, a Főtér miatt amúgy is sír az ember lelke, a Mátyás-szobrot felemelték. Lovastúl. Soha nem lesz vége, szegény kerályunk, ott lóg a levegőbe’. De ez az ótópálya, hejj, 42 kilométer, ennyit bírtak esszekaparni, nézni nincs mit rajta, de legalább olyan, mintha haladnánk.

Ótópálya

Kicsit elszenderedtem, hol es vagyunk, Vásárhely előtt, aszongya, letérhetnénk Ákosfalánál, nem tudom, hogy mennyire likas az út, minden áldott évben kilikad, én még ilyent nem éltem, hogyes nem tudják eccer tisztességesen megcsinálni, ráhajtják a tehent, oszt’ vége az úri világnak. A tehennek meg menni kell, ha eccer repülni nem tud, há’ nincs igazam?
Eressze bé Vásárhelyre, ez vót valamikor a székely főváros, így es hítták, Székelyvásárhely, de ennek annyi, egyel többen lettek a románok, mint mink, odahaza úgy mondják, ejsze azér’, mer’ innen ment le a legtöbb magyar politikus Bukarestbe. És nagyon nem akaródzik nekük onnan hazagyönni.
Itt mennyen jobbra, itt es van csentura, és kapcsolja bé a Marosvásárhelyi Rádiót, mer’ kívánságműsor megyen, hallám, kinek izennek.
Balavásárnál forduljon balra, hájsz, ha nem értené, és itthon es vagyunk, rendes székelyek lakják a vidéket, már ameddig lakják, Szovátán lassan több a román, mint a magyar, gyönnek feredni, ami nem baj, csak a fődeket s a házakat ne vennék meg, hogy a rosseb. Igaz, ami igaz, el es kell adja valaki.
Farkaslaka után, Szentléleknél nézzen jobbra, ott megy a Nyikó, esmén elvitte szegényeköt a víz. Megbolondult ez a világ, egy miccre akkora lesz a patak, hogy a padláson halat fog az egérfogó, de valahogy ezzel nincs kedve viccelődni az embernek.
Udvarhelyet is ki lehet kerülni, hacsak nem akar köszönni Csaba királyfinak a központba’, én aszondom, mennyünk inkább, majd visszafelé megnézik.
Csíkban a buszmegállomásnál forduljunk jobbra, utána balra sirülünk, a vonatállomást előtt el, oszt’ a város végitől igyenöst mehet Tusnádfürdőre.
Maga es a táborba gyött? Aszongyák, idén es jön Orbán Viktor, talán még a mi hajóskapitányunk es idedugja az orrát, tavaly es vót, felráncigált egy fejérnépet a színpadra, mer’ az ilyen autonómia-lapocskával csinálta a fesztivált, Băsescu fogta magát, felhítta, hallám magyarázza el az autonómiát, ha már kiírta a homlokára, na, a fejérnép nem tudta.
Remélem, maguk nem ilyen fajták.