Tisztelt Bíróság!

(a neten jött, nem tudom ki írta, de jő)
Tisztelt Bíróság!
*Kérdések egész sorával vagyok kénytelen a T. Bírósághoz fordulni. A T.
Bíróság által a közelmúltban, Dr. Dániel Péter úr ügyében hozott ítélet
olyan problémákat vet föl, amelyekre jogkövető állampolgári igyekezetem
dacára sem találok választ. A T. Bíróság minapi ítélete indoklásában
ugyanis úgy fogalmazott, hogy Horthy Miklós szobrának vörös festékkel való
leöntése "erkölcsileg pozitív tartalmú és társadalmilag hasznos
figyelemfelhívás volt". Bár tisztában vagyok azzal, hogy Magyarországon a
bírói ítéletek nem precedens értékűek, mégis fontos kérdésnek tűnik, hogy a
T. Bíróság által is rongálásnak elismert cselekedet határai
kiterjeszthetőek-e, vagy pusztán Horthy Miklós szobrának vörösre mázolására
vonatkozik az erkölcsileg pozitív, társadalmilag hasznos megítélés.*
*Mi rongálás és mi nem?*

Székely GPS

Elindulunk-e még máma? Nem másétt, de már erőst hazamennék.

Bukarestből

[Bukarest–Brassó [Bucureşti–Braşov] – E60, Brassó–Spesiszentgyörgy [Braşov–Sfântu Gheorghe] – DN11, Sepsiszentgyörgy–Csíkszereda [Sfântu Gheorghe–Miercurea Ciuc] – DN12]

  

Külsőfődről

Ejsze, Tusványosra? Hun es vagyunk, no, aszongya, hogy Bukarest. Repülő, mi, ma már mindenki egy feszt repked, mondok magamnak, hogy ej, nem lesz ennek jó vége, lassan több a gép az égen, mint a madár. Csatolja bé magát, mer’ a polic nem viccel.

Igazság Napja Budapesten

Igazság Napja Budapesten: szeptember 1-én tüntetés Románia Magyarországi Nagykövetsége előtt

Teljes mértékben egyetértünk a sepsiszentgyörgyi „Igazság Napja” tüntetés szervezői

által megfogalmazott, a Székely Mikó református kollégium újraállamosítása elleni tiltakozással. A tiltakozást támogatva - s kiegészítve azt az államosított egyházi ingatlanok visszaadását minden eszközzel hátráltató román gyakorlat elleni, illetve a román kormánynak a magyar anyanyelvi oktatás elsorvasztási törekvései elleni tiltakozással - hívunk és várunk minden Magyarországon élő székelyt, erdélyi gyökerekkel rendelkező magyart és a határon kívül rekedt magyarok ügyével együttérző embert szeptember 1-én délelőtt 11 órára a Budapesti Román Nagykövetség elé (XIV. kerület, Thököly út 72. Izsó u. sarok), hogy elégedetlenségünknek együtt adjunk hangot.
Meg vagyunk győződve arról, hogy a székely

közösség fent említett gondjait maradéktalanul csak az autonóm Székelyföld jogrendszere

tudja orvosolni.

Újabb nemzetárulók: A székely-magyar rovásírás kazárosítására tett bárdolatlan kísérlet

.... 2012. július 13-án tartotta alakuló ülését a Magyar Szabványügyi Testület (MSZT) Informatikai Bizottsága keretében életre hívott Rovás munkacsoport. Egy korábbi, szabálytalanul összehívott ülés után, hosszú ügyrendi és szabályzati vita nyomán a részvevők megalakultnak nyilvánították a munkacsoportot, amely a rovásírás betűkészletének nemzetközi számítógépes szabványosítását kellene elősegítse. A munkacsoportra ugyan nem tartozó, de mégis megkerülhetetlen kultúrpolitikai kérdések ismét a vita középpontjába kerültek. 

Milyen ember ez az alak?

"Ami irodalmi hovatartozásomat illeti, le kell szögezni néhány tényt, hogy tévedésben ne éljek. A magyar irodalomhoz nem tartozom, és soha nem is tartozhatom oda. Én valójában ahhoz a Kelet-Európában létrejött zsidó irodalomhoz tartozom, amely a Monarchiában, majd az utódállamokban, főként németül, de sohasem a nemzeti környezet nyelvén íródott, és sohasem volt része a nemzeti irodalomnak.
Kafkától Celanig húzható meg ez a vonal, és ha folytatni lehet, velem kell folytatni. Az én szerencsétlenségem, hogy magyarul írok; szerencsém azonban, hogy munkáimat németre fordították - még ha a fordítás csak árnyképe is az eredetinek."
(Kertész Imre: Mentés másként. Bp., Magvető, 2011, 46. o.)

A nemzetiségi autonómia margójára

Romániában 1964-ig a mai ún. "székely megyék", Maros, Hargita. Kovászna együttesen Magyar Autonóm Tartomány néven külön közigazgatási egységként működtek, de valójában a megoldás csak látszólagos volt, a központi hatalom diktált minden téren. Nehéz elképzelni, hogy pont egy totalitárius rendszer engedi meg kisebbségének a "különcködést".
Az új megyerendszer kialakításakor senkit sem lepett meg az autonóm tartomány feldarabolása és gazdasági sokk sem ért senkit, addig is, azután is mindent Bukarestből diktáltak. Az autonómia tehát - kevés kivétellel - formális volt. Talán a kultúra terén volt észlelhető némi önállóság, de ott sem engedték túl lazára a gyeplőt a románok.
Elmondhatom, hogy valódi nemzetiségi autonómia Romániában sosem volt. Erdély megszerzésével mellényük akkorára dagadt és a Magyar állam annyira "lesz...rta" a határon kívül rekedteket, hogy a magyarság szinte a csodával határos módon maradt fenn Erdélyben.

Trianon margójára

Tegnapi hír, hogy történelmi keresztyén egyházaink vezetői megtagadták a Nemzeti Összetartozás Napján (ami a trianoni bűnös diktátum évfordulója is) a harangok megkongatását.
Ez számomra teljességgel érthetetlen és elfogadhatatlan.