Újabb nemzetárulók: A székely-magyar rovásírás kazárosítására tett bárdolatlan kísérlet

.... 2012. július 13-án tartotta alakuló ülését a Magyar Szabványügyi Testület (MSZT) Informatikai Bizottsága keretében életre hívott Rovás munkacsoport. Egy korábbi, szabálytalanul összehívott ülés után, hosszú ügyrendi és szabályzati vita nyomán a részvevők megalakultnak nyilvánították a munkacsoportot, amely a rovásírás betűkészletének nemzetközi számítógépes szabványosítását kellene elősegítse. A munkacsoportra ugyan nem tartozó, de mégis megkerülhetetlen kultúrpolitikai kérdések ismét a vita középpontjába kerültek. 

Milyen ember ez az alak?

"Ami irodalmi hovatartozásomat illeti, le kell szögezni néhány tényt, hogy tévedésben ne éljek. A magyar irodalomhoz nem tartozom, és soha nem is tartozhatom oda. Én valójában ahhoz a Kelet-Európában létrejött zsidó irodalomhoz tartozom, amely a Monarchiában, majd az utódállamokban, főként németül, de sohasem a nemzeti környezet nyelvén íródott, és sohasem volt része a nemzeti irodalomnak.
Kafkától Celanig húzható meg ez a vonal, és ha folytatni lehet, velem kell folytatni. Az én szerencsétlenségem, hogy magyarul írok; szerencsém azonban, hogy munkáimat németre fordították - még ha a fordítás csak árnyképe is az eredetinek."
(Kertész Imre: Mentés másként. Bp., Magvető, 2011, 46. o.)

A nemzetiségi autonómia margójára

Romániában 1964-ig a mai ún. "székely megyék", Maros, Hargita. Kovászna együttesen Magyar Autonóm Tartomány néven külön közigazgatási egységként működtek, de valójában a megoldás csak látszólagos volt, a központi hatalom diktált minden téren. Nehéz elképzelni, hogy pont egy totalitárius rendszer engedi meg kisebbségének a "különcködést".
Az új megyerendszer kialakításakor senkit sem lepett meg az autonóm tartomány feldarabolása és gazdasági sokk sem ért senkit, addig is, azután is mindent Bukarestből diktáltak. Az autonómia tehát - kevés kivétellel - formális volt. Talán a kultúra terén volt észlelhető némi önállóság, de ott sem engedték túl lazára a gyeplőt a románok.
Elmondhatom, hogy valódi nemzetiségi autonómia Romániában sosem volt. Erdély megszerzésével mellényük akkorára dagadt és a Magyar állam annyira "lesz...rta" a határon kívül rekedteket, hogy a magyarság szinte a csodával határos módon maradt fenn Erdélyben.