LÁTOMÁS

(forrás: Magyar Nemzet Magazin, 2013. október 19., szombat, Pósa tollából)

Svájc újból diadalmaskodott. A nyár végén visszavert egy Franciaország felöl jött katonai támadást, amelyet a Dijoni Szabad Brigád hajtott végre. A svájci páncélosok megálljt parancsoltak a betolakodóknak, majd visszaverték a behatolókat egészen Saoniába, ahonnan jöttek. Hát persze, hogy csupán nyári hadgyakorlatról volt szó, amelyhez a svájci hadvezetés ilyen áltörténeteket agyalt ki! Ezek a hegylakó katonák nem akarnak tanulni, képzeletük nem képes szárnyalásra, mindig becsempészik valahogy a fedőtörténeteikbe a valóságot. Tavaly is volt egy hadgyakorlat, a Stabilo Due, amely „világhírűvé” vált, ugyanis a kitalált sztori az volt, hogy az Európai Unió a gazdasági és szociális válság következtében darabokra hullik, és mindenhonnan támadó csapatokkal kell felvennie a harcot a svájci hadseregnek. Akkoriban az amerikai tévéhíradók ezzel a hírrel nyitottak. Most több mint egy hónapig sikerült eltitkolni az augusztus végi hadgyakorlat történetét, csupán szeptember utolsó napján közölte a svájci Le Matin Dimanche.

Hát persze, hogy földhözragadt a svájciak gondolkodása, amikor ki tudja, hogy milyen hatalmas kincsen ülnek, körülöttük pedig egyre eladósodottabbak a nemzetek! Mindenki az ő aranyukra ácsingózik. Ha valaki, ők aztán tudják, hogy a történelem folyamán milyen módon keletkeztek az ilyen vagyonok, bizony joggal félnek attól, hogy valakik szemet vetnek az alpesi bankok mélyén fekvő óriási összegekre.

De hát ismertessük az idei hadgyakorlat kísérőtörténetét, amely a svájci hadműveleti központ agyszüleménye. A tavalyihoz mérten itt is egy hosszú gazdasági, politikai és társadalmi válság után az európai felépítmény darabokra hullik. (Úgy látszik, ettől nem tudnak tágítani a svájci hadvezetők.) Sőt ez a folyamat nem áll meg, hanem a kibontakozó feszültségek és erőszak következtében az államok is szétesnek. Franciaország területén is számtalan kis államkezdemény létezik, ezek közül az egyik Saonia, amely megfelel a jelenlegi Jura térségnek. Az ENSZ Saoniát a fizetésképtelen országok közt tartja számon, ahol bűnözők uralkodnak, és tombol a munkanélküliség. A saoniai politikusok azzal vádolják meg Svájcot, amely hetykén állja a válság kihívásait, hogy tulajdonképpen ő felelős az „ország” eladósodásáért. A félkatonai erők, a Dijoni Szabad Brigádok be is hatoltak Svájcba, hogy rátegyék kezüket a bankokban lapuló aranyra. Innen már ismerjük a történetet, a Duplex-Barbara hadgyakorlatban a svájci páncélosok mélyen visszavetik a saoniai területre a betolakodókat, és hatalmas győzelmet aratnak. „A gyakorlatnak semmi köze Franciaországhoz – állította Daniel Berger svájci dandárparancsnok. – A francia városok is csak azért szerepelnek, hogy hihetőbbé tegyék az ellentámadást a katonáinknak.” Még a határ francia oldalán sem vették zokon azt a látomást, hogy hamarosan apró, erőszakos darabokra hullnak. Az egyik francia politikus például így nyilatkozott: A svájci hadsereg a hitelesség érdekében a XXI. Század fenyegetéseivel kénytelen szembenézni.

A hetvenes évek vége felé mi itt, Magyarországon, a Varsói Szerződés haderőinek tagjaként Olaszországot akartuk meghódítani. Mentünk is a Bakonyba hadgyakorlatozni, ahol zászlóaljunknak a talján műszaki záron kellett lyukat vágni a megállíthatatlanul előretörő csapataink előtt. Azaz csak mentünk volna. Nemhogy az Alpok hegyein, hanem az első bakonyi dombocskán sem tudtunk átkelni. Talán a második világháborút is kiszolgált Csepel teherautónk füstöt okádva lerobbant.

„Kocsiról le! – hangzott az őrnagy elvtárs parancsa – Tolás!” Miközben toltuk fel a Csepelt az emelkedő tetejére, hátha lefelé majd beindul (nem indult be, és sokunk ekkor lett eltökélt békepárti), egyik katonatársunk megszólalt: De jó, hogy Svájc semleges, arra magasabbak a hegyek!

Nyugodjanak meg, svájci polgártársak! Úgy, ahogy több mint ötszáz éve senki sem támadta meg az országot, most ugyan ki menne oda azért, hogy a hegyeken át arannyal teletömött teherautókat tologasson?