"Ami irodalmi hovatartozásomat illeti, le kell szögezni néhány tényt, hogy tévedésben ne éljek. A magyar irodalomhoz nem tartozom, és soha nem is tartozhatom oda. Én valójában ahhoz a Kelet-Európában létrejött zsidó irodalomhoz tartozom, amely a Monarchiában, majd az utódállamokban, főként németül, de sohasem a nemzeti környezet nyelvén íródott, és sohasem volt része a nemzeti irodalomnak.
Kafkától Celanig húzható meg ez a vonal, és ha folytatni lehet, velem kell folytatni. Az én szerencsétlenségem, hogy magyarul írok; szerencsém azonban, hogy munkáimat németre fordították - még ha a fordítás csak árnyképe is az eredetinek."
(Kertész Imre: Mentés másként. Bp., Magvető, 2011, 46. o.)
_________________________________________________________________________-
"Miért a német állampolgárságot venném fel? De miért ne azt? Se német nem vagyok, sem izraeli, sem magyar. A németekhez fűznek a legerősebb kulturális kötelékek, ott a közönségem, ott a kiadóm; egyedül Izraelhez fűz olyan szolidaritás, amelyet nép vagy nemzet iránt egyáltalán érezni tudok, izraeli kötődésem teljes egészében érzelmi kötődés; Magyarországhoz a nyelven kívül semmi sem fűz, sem szolidaritás, sem szeretet; ez az ország, amelyet el kell hagynom, mielőtt lelki beteggé tesz a hamis értékrendszerük, a számomra elfogadhatatlan moralitásuk."
(Kertész Imre. i. m. 39. o.)
___________________________________________________________________________
"A magyar nyelvvel való viszonyom ugyanolyan, mint a számítógépemmel való. Eszközként használom, szeretem készségét, hajlékonyságát, leleményességét, kezelhetőségét etc., mindezért még hálás is vagyok. De metafizikáját nem kutatom, és pusztán azért, mert használom, s mert rajtam kívül még sokan használják, nem érzem úgy, hogy egy számítógép-országhoz tartozom, amely egyúttal az úgynevezett hazám is lenne. El tudom képzelni, hogy egy másik számítógépen dolgozom, mint ahogy el tudom képzelni, hogy egy másik nyelven írok; sajnos, ezt én már nem tehetem, ám korántsem érzelmi okokból, hanem azért, mert öreg vagyok, s nincs már időm megtanulni egy másik nyelvet. S ezt gyakran nagyon sajnálom; sőt alapvető hibának tartom, hogy nem egy nagy európai kultúra nyelvét használom, hanem a magyart, amelyen a magyaroknak fölöslegesen beszélek, s más nyelvűekhez pedig csak közvetítőkön, vagyis torzítókon keresztül szólhatok, mintha egy rekedt mikrofonba beszélnék."
(Kertész Imre: i. m. 43. o.)
____________________________________________________________________________-
"Azt hiszem, a Svéd Akadémia döntése nagy bátorságról tanúskodik. Azért kaptad, mert. az indoklás lényegtelen. Egy művelt, kifogástalan képességű, magányos, hazátlan és védtelen író kapta, aki semmiféle 'hivatalos' támogatásban nem részesült, nincs lobbyja, nem tud angolul, és igen sötéten látja a világot. De látja."
(Kertész Imre: i. m. 181. o.)
__________________________________________________________________________-
Kafkától Celanig húzható meg ez a vonal, és ha folytatni lehet, velem kell folytatni. Az én szerencsétlenségem, hogy magyarul írok; szerencsém azonban, hogy munkáimat németre fordították - még ha a fordítás csak árnyképe is az eredetinek."
(Kertész Imre: Mentés másként. Bp., Magvető, 2011, 46. o.)
_________________________________________________________________________-
"Miért a német állampolgárságot venném fel? De miért ne azt? Se német nem vagyok, sem izraeli, sem magyar. A németekhez fűznek a legerősebb kulturális kötelékek, ott a közönségem, ott a kiadóm; egyedül Izraelhez fűz olyan szolidaritás, amelyet nép vagy nemzet iránt egyáltalán érezni tudok, izraeli kötődésem teljes egészében érzelmi kötődés; Magyarországhoz a nyelven kívül semmi sem fűz, sem szolidaritás, sem szeretet; ez az ország, amelyet el kell hagynom, mielőtt lelki beteggé tesz a hamis értékrendszerük, a számomra elfogadhatatlan moralitásuk."
(Kertész Imre. i. m. 39. o.)
___________________________________________________________________________
"A magyar nyelvvel való viszonyom ugyanolyan, mint a számítógépemmel való. Eszközként használom, szeretem készségét, hajlékonyságát, leleményességét, kezelhetőségét etc., mindezért még hálás is vagyok. De metafizikáját nem kutatom, és pusztán azért, mert használom, s mert rajtam kívül még sokan használják, nem érzem úgy, hogy egy számítógép-országhoz tartozom, amely egyúttal az úgynevezett hazám is lenne. El tudom képzelni, hogy egy másik számítógépen dolgozom, mint ahogy el tudom képzelni, hogy egy másik nyelven írok; sajnos, ezt én már nem tehetem, ám korántsem érzelmi okokból, hanem azért, mert öreg vagyok, s nincs már időm megtanulni egy másik nyelvet. S ezt gyakran nagyon sajnálom; sőt alapvető hibának tartom, hogy nem egy nagy európai kultúra nyelvét használom, hanem a magyart, amelyen a magyaroknak fölöslegesen beszélek, s más nyelvűekhez pedig csak közvetítőkön, vagyis torzítókon keresztül szólhatok, mintha egy rekedt mikrofonba beszélnék."
(Kertész Imre: i. m. 43. o.)
____________________________________________________________________________-
"Azt hiszem, a Svéd Akadémia döntése nagy bátorságról tanúskodik. Azért kaptad, mert. az indoklás lényegtelen. Egy művelt, kifogástalan képességű, magányos, hazátlan és védtelen író kapta, aki semmiféle 'hivatalos' támogatásban nem részesült, nincs lobbyja, nem tud angolul, és igen sötéten látja a világot. De látja."
(Kertész Imre: i. m. 181. o.)
__________________________________________________________________________-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése