Ez számomra teljességgel érthetetlen és elfogadhatatlan.
Vajon mi járhat ilyenkor a fejükben azoknak, akik ilyen szégyenteljes döntést hoznak (testületileg), egymással összhangban.
Az elorozott területeken a magyarság egyik megtartó ereje az ősi összetartozás ösztönén túl az egyházak voltak.
A legnehezebb időkben azért (is) kereszteltük meg gyermekeinket, hogy ennek nyoma maradjon az egyházi nyilvántartásokban, amelyekhez még a kommunista hatalom sem mert nagyon hozzápiszkálni.
És most ezek megtagadnak egy szimbolikus harangozást az elveszett lelkekért, az elveszett reményekért, az elveszett terekért, az elveszett életekért...
Hogy tudnak ilyen aljasok lenni?
Magyar keresztyén egyházaink...
Vagy már megint félniük kell valamitől?
Netán a saját árnyékuktól?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése